Jónás Gabriella (a szakmában "mindenkinek csak": Gabó) már régóta aktív tagja a könnyűzenei életnek. Az énekesnő nemrég jelentetett meg (NKA támogatással) egy igazán különleges zenei anyagot, ami az "Eclectic" címet kapta. Interjúnkban az új album bemutatása mellett Gabó zeneiségét és személyét is megismerhetjük kicsit közelebbről...

Jónás Gabriella, GabóJónás Gabriella, Gabó

2000 tájékán csöppentél bele a hazai Underground zenei világba (ha jól értesültem róla)  és lassan  már 20 éve aktívan tevékenykedsz benne. Közel 50 közreműködést tudhatsz magádénak. Hogy kezdődött mindez? (Ennyi idő távlatában ha visszaemlékszel...)

91-re vezethető vissza, amikor a rendszerváltást követően megjelentek a külföldi csatornák és köztük is egy meghatározó, amely egész fiatal gyerekkorom zeneiségére rányomta a bélyegét. 14 évesen már Egerbe mentünk bulikba, majd 97-ben megismerkedtem első együttesem tagjaival, és onnantól kezdve megállíthatatlan underground hip-hop buliba járó lettem. Itt ismerkedtem meg az akkor még Trogaz néven futó paksi rapegyütessel, akiktől a Fila Rap Jam válogatásán hallottam először dalt, ekkor még mint rajongó, és később egy plusz taggal bővülve Dózis néven futottak be. Tőlük kaptam életem első közreműködéses felkérését, így az első Dózis albumon három dalban is énekeltem, és rappeltem. Ez hozta meg úgymond számomra ebben az akkor még jóval undergroundabb hip-hop zenei közegben a “hírnevet”.  

 

A zene milyen formában  és mértékben volt jelen az életedben, kiskorodban?

Igazából a zene felé való érdeklődésem már egészen kis koromban kialakult, ami négy helyről is támogatva volt. Az első “forrás” édesapám, és  amatőr zenerajongása volt,  ami talán inkább tudat alatt irányított engem is a zenei pálya felé, meg persze, hogy anyummal karöltve zongoristát akartak faragni belőlem. (nem sikerült…haha :) Apumnak mikor már megszülettem voltak bakelitjei, és mint amatőr tubás és “Karel Gott” (baráti közegben így hívták rendkívül jó hangja miatt) alakította szerintem bennem ezt a dolgot.  A második, de egyben legközvetlenebb “forrás” mindenképp nővérem volt, hiszen Ő lett a család első hivatásos zenésze,  aki a Zeneakadémiáig vitte, és “terelt” engem is a zene felé. A harmadik személy anyum, akinek szintén jó hangi adottságai voltak, és mivel apukája az én nagypapám amatőr jazz-dobos volt a zene az Ő életében is fontos részt töltött be.  Így érkeztem el a negyedik személyhez édesanyám édesapjához, aki ahogy említettem dobosként alapozta meg édesanyámon keresztül a zenész mivoltom alapjait.  Örülök, mert jó hátterem volt, és ezek az emberek, segítettek engem és kiskoromtól kezdve “terelgettek” a zene egy komolyabb szintre emelésében. 

 

Ha már említettem az első kérdésemben a sok közreműködést. Melyikre vagy legbüszkébb?

Ha mondhatnék egyet, akkor mondanám mindet. Mindegyik egy-egy fontos szakasza volt az életemnek. Nem tudnék különbséget tenni. 

Ezek között van olyan dal is, amivel tehetségkutatót nyertünk, és bekerült tv-be is a klipünk, amit a hazai zenecsatornák is játszottak; de mégis mindegyik "egy gyerek", s örülök, hogy megszületett...

 

Az Eclectic albumod borítója első ránézésre azt sugallja nekem, hogy egy sokszínű zenei anyag hallható rajta. Mondom ezt úgy, hogy nem hallgattam bele. S, hogy miért nem? Mert azt szeretném, hogy te mutasd be az olvasóinknak ezt a tavaly évvégén megjelent albumodat. :) (Természetesen megfogom hallgatni én is az interjú után. Ígérem!)

A név valóban a sokszínűségre utal. Mivel 5 dalról beszélgetünk, ezek eléggé koncentráltak, de semmiképp nem arra kell gondolni, hogy az egyik számom egy Pop dal, míg a másik egy Hardcore Rap, hanem egyértelműen az általam oly régóta szívhezközeli zenék és azok stíluselemei ötvöződnek. Hangzásra egyirányba mutatnak, szinte mindegyik vokális egy kivételével, ahol igaziból nincs igazán a megszokott refrén-verse szerkezet, de abban is igyanúgy a saját zeneiségem van benne, amik ezekből a stílusokból táplálkoznak. 

 

Ha már a saját lemez és saját dalok, akkor említsük meg a szerzőket is valamint a zenei producert/producereket is. (Már csak elfogultságból is, hisz magam is szerző és producer vagyok és ugye a magunkfajta háttéremberekről kevés szó esik, viszont meghatározói vagyunk úgymondd egy-egy ilyen zenei anyagnak...) Kikkel dolgoztál az albumon? Vagy esetleg te magad írtad a dalokat?

Az EP-n hallható dalok - kettő kivételével - saját ötletekből építkeznek, de mindegyikének magam írtam a szövegét, témáját, valamint több szerzemény készítésénél jómagam is részt vettem a “kivitelezésben”. A produceri munka, a gondolataim formába öntésének oroszlánrésze, így hangszerelés, szólók, egyes művészek bevonása, megvalósulása Balogh Tamás, Junior Príma díjas jazz-zongorista és zeneszerző füle, és keze munkáját dícséri. Tomi szaktudásával, és zseniális olykor érdekes zenei megoldásaival új dimenziókat feszeget.
A dalok felvételei, mixing és mastermunkálatai pedig Bartha “Danonna” Ákos, a Manogrise zenekar frontemberének, énekesének és egyben producerének segítségével készültek el.Tőle szintén kaptam bizonyos dalok kivitelezésénél hangszerelési tanácsot, ötletet, majd hárman együtt egy utolsó ellenőzrésnél véglegesítettük a dalok hangzását, ami már aztán hallható is az EP-n. Az albumon alapvetően, és főleg miattam, igyekeztünk az élő hangzásra törekedni, így nagy megtiszteltetés volt, hogy például olyan vendégművészek tettek hozzá a zenei hangzáshoz, mint Koós-Hutás Áron jazz-trombitás, Horváth “Plútó” József jazz-basszusgitáros, Salai Dávid jazz-gitáros, vagy Zsigabá a hip-hop zenei közeg egyik elismert DJ-je. Az albumon egyéb közreműködő is volt, így egy duett erejéig Harót Balázzsal volt szerencsém együttesen elkészíteni.

 

Ha már kész a saját lemez, akkor gondolom az idei évben célod minél több helyen promotálni az anyagot (a lehetőségekhez mérten). A mai magyar zeneipari viszonyok közt mennyire sikerülhet ez ebben a műfajban, amit te képviselsz?

Jó kérdés. Lehet kicsit hosszú lesz, de örülnék, ha megosztanád az olvasókkal. Nem biztos, hogy egyezik mások nézőpontjával, de sokfélék vagyunk. Nem is szeretnék senkit minősíteni azzal, hogy leírom a véleményem, de így látom, tapasztalom a saját bőrömön. Igyekszem minél tömörebben fogalmazni.

Ahhoz, hogy megértsünk egy számunkra új zenei vonalat, és nem rögtön elutasítani, ahhoz el kell mélyedni benne, időt adni magunknak is, de legfőképp nyitottnak lenni. Ez a zenehallgatás lényege is. Így ismered meg az embert. Mégis vannak bizonyos műfajok, melyek egy egészen más kultúrkörből kerülnek át történetesen hazánkba. Ennek következtében már maga a nyelvi különbség, és az ott élő emberek eltérő zenei érdeklődése, kultúrája, zenei gyökereinek különbözősége kétesélyessé teszik az újnak mondott műfaj jövőjét egy másik kultúrában. Amikor először hallod pusztán a tetszés, nem tetszés alapján hozol döntést, érdekel az előadó, kíváncsi vagy a többi zenéjére, nem is biztos, hogy érdekes a műfaj, mert a dal egyszerűen jó. Mindenesetre, ha egy adott ország globálisan nem reagál pozitívan, fenntartásokkal van valami felé, akkor ott vajmi kevés esély lesz arra, hogy szélesebb körben elterjedjen, így “A koncert érdeklődés hiányában, elmarad.”. Ez hazánkban egy generácós dolog is, hiszen az anyukám korosztályának a Táncdalfesztiválok voltak “A dalok” és anyum igaz Rod Stewardot és Tina Turnert, meg Kenny G is hallgatott, mégsem hiszem, hogy holnaptól Erykah Badu rajongó lesz, pusztán mert abban a dalban is hall egy szoprán-szakszofon szólót. A fiatalok pedig a saját korosztályuk zenéjét hallgatják, ami megintcsak nem ez a vonal, valakinek meg csakis a mulatós.
Az általam képviselt műfajok között ott van a Rhythm&Blues, vagyis R&B, a Hip-Hop az Acid-Jazz, Nu-Jazz és Neo-Soul, amik közül egyedül a hip-hop zenének sikerült nem kis sikerekkel, de gyökeret verni kishazánkban, és elmondhatom, hogy nagyon örülök, hogy ennek az alakulásában jómagam is részt vettem a közreműködéseim által.
A többi felsorolt műfaj, ami igaziból az én vonalam, egytől-egyik énekes műfaj, így azzal sincs baj, hogy nem lehetne azonosulni a szöveggel, vagy megjegyezni a dallamot, ráadásul gyönyörű hangszerelésű, dús akkordokkal teli, de még mindig kevesen vagyunk átlagban olyanok, akik ezt a zenei vonalat egyáltalán ismerik, mégkevesebben, akik hallgatják, és ennél is kevesebben, akik csinálják. Tudom az R&B ismert lett, de hazánkban, magyar nyelven, nem sok előadó tudott ebből Igni és Caramel kivételével rádiós slágert csinálni.

Én a Gabó Acoustique-al folytatom mindenestre tovább azt a missziót, hogy a tőlem telhető legjobb módon, de közelebb vigyem ezt a zeneiséget az emberekhez. Saját zenémben pedig szintén ezt igyekszem megvalósítani.

Bízom benne, hogy a jövőre nézve történik valami változás és ezek a még ismeretlenebb műfajok is nagyobb teret kapnak.

 

Vannak segítőid a háttérben?

Akad néha egy- két “jótevő”, de globálisan “Me, myself and I”.

 

Végezetül: Hol láthat és hallhat legközelebb a közönség? 

Legközelebb Február 8.-án a születésnapi bulimon, ahol akusztikus duómmal, a Gabó Acoustique-al fogunk egy rövidke performanszt adni. :)

Ott csakis ezeket a műfajokat képviselve adunk elő dalokat. Várunk mindenkit sok szeretettel az Edison Ink Bárba este 18-22 között.